Névadónk: Magyar Ilona

Magyar Ilona tanító, az első Kossuth-díjas pedagógus Bács-Kiskun megyében, 1889. október 13-án született a Bereg megyei Csongor községben. A hét gyermekről gondoskodó szülők csak szellemi vagyont adtak gyermekeiknek. Ezt az örökséget hozta magával otthonról Magyar Ilona, és ezt kamatoztatta egész életében városunk, Kecskemét javára 48 éven keresztül. Kecskemétinek vallotta magát élete végéig.

Családja nehéz anyagi helyzete miatt postatisztviselőként dolgozott, közben az eperjesi állami tanítóképzőben magánúton elvégezte az első három évet, a negyedik évfolyamon magához vette teljes ellátással díjmentesen a képző igazgatója, Duzs Mária. A tanítói oklevelet 1917. június 4-én kapta meg.

1920-ban indult el Kecskemétre, otthagyva szülőföldjét, családját. Ebben az évben nyert elhelyezést városunkban az Újkollégium épületében a református képző és gyakorló iskola. A gyakorló iskolát Magyar Ilona szervezte meg. Ő az 1 - 2. osztályt vezetve foglalkozott a jövendő tanítókkal. Munkája egyaránt kiterjedt a tanítás tartalmi, pedagógiai, pszichológiai és metodikai követelményeire.

Magyar Ilona - mindenki Ilonka nénije - nevelő-oktató munkájában mindig kereste az újat, a hatékonyt. Gyakran tartott előadásokat növendékeknek és szülőknek. A reformpedagógia első úttörői közé tartozott. 1931-ben meghívást kapott a fővárosba, ahol több napon át tanulmányozta az Új Iskola és a Családi Iskola reformpedagógiai intézményeit. Mindig szem előtt tartotta a játék, a munka és az oktatás szoros kapcsolatát. Mindez jól érvényesült későbbi pedagógiai munkásságában, tanulmányaiban. Az 1950/51-es tanévben az általános iskola első osztályában az olvasás és írás tanítására bevezették a hangoztató-elemző- összetevő módszert.

Az új módszert ismertette, népszerűsítette az a színvonalas módszertani könyv, amelynek szerkesztője, társszerzője volt Magyar Ilona gyakorló iskolai vezető tanító, aki szerzőtársaival együtt ezért a kiemelkedő pedagógiai, elméleti munkásságáért 1952. március 15-én Kossuth- díjat kapott. Magyar Ilona igényes ember is volt. Minden érdekelte: irodalom, képzőművészet, zene, a szép tájak. Egész Európát bejárta. Utazásai alkalmával felkereste az ottani pedagógiai intézményeket is, tapasztalatokat gyűjtött.

Közéleti tevékenységéről is meg kell emlékeznünk. Hosszú ideig a városi nőtanács elnöke volt. A Kecskeméten működő tanítókkal megalakította az első osztályban tanítók munkaközösségét. A Kisdobosok Kulturális Bizottságának is tagja volt. Így egyesítette a pedagógus és közéleti ember munkáját. Így dolgozott a gyermekekért, a városért, ahol 48 évig élt.

1960-ban nyugalomba vonult. 1968. július 11-én hunyt el Budapesten.

Tanítványain keresztül a szelleme ma is hat, hiszen amit tőle kaptak, azt adják tovább nemzedékeken keresztül.